Streptococcus B szűrése

A B-csoportú Streptococcus a normál humán baktériumflóra tagjának tekinthető. Leggyakrabban a vastagbélben fordul elő, de a hüvelyből, méhnyakból, bőrről, torokból is kimutatható még a tünet és panaszmentes egyénekben is. Várandósokban a hüvelyi előfordulása 5-30%.

Anyai fertőzés megnöveli az idő előtti burokrepedés és a koraszülés előfordulását, szülést követően pedig méhnyálkahártya gyulladások közel 20%-áért felelős. Ha az anya fertőzött, a hüvelyi szülés esetén 55-70%-ban jön létre a magzat fertőződése, melyre hajlamosít az idő előtti burokrepedés, anyai cukorbetegség, elhúzódó szülés, anyai lázas állapot, rossz szociális körülmény.

A méhlepényen keresztül, illetve a véráram útján történő magzati fertőződés rendkívül ritka. A magas fertőződési arány ellenére súlyos magzati szepszis (vérmérgezés) csak 2 ezrelékben fordul elő. A vérmérgezés és a tüdőgyulladás halálozási aránya azonban igen magas (15-20%). A súlyos fertőzést túlélő csecsemőkben maradandó károsodások jöhetnek létre, mint például az agykárosodás, értelmi- és mozgászavarok.

A kórokozó legkönnyebben bakteriális tenyésztéssel mutatható ki a méhnyak, vagy hüvelyváladékból. A kimutatott fertőzést kezelni kell, de nagy a visszafertőződés veszélye, ezért a szülés megindulásakor, ha nem érzékeny a szülőnő intravénásan ampicillint (penicillinszármazék) szoktak adni.

Ajánlott a korábban részletezett rizikócsoportba tartozó szülőnők esetében szintén a szülés megindulása után ampicillint adni. Szülést követően általában az ilyen újszülötteket szintén antibiotikumos kezelésben részesítik. Ennek megelőzésére és kimutatására történik a korábbiakban már részletesen leírt 35-37 hét között történt cervixváladék-hüvelyváladék tenyésztés levétele.